Ünnepek előtti és alatti forgatag
Nehéz lesz megint leírni mindent, mivel egyszer már megtettem, de mire majdnem a végére értem, kitörlődött az egész. Szóval elnézést kérek ha másodszorra csak a teljesség igénye nélkül sikerül a kis mondandóm. Ilyen az én szerencsém.
Szóval az ünnepek előtti időszak nem volt éppen felhőtlen. Ádámmal a kis kaland eléggé kisiklott, mert közben rájöttem, nem is igazán akarok tőle semmit. Nem akartam már vele találkozni, és kerestem a kifogásokat. Ráeszméltem, hogy Dani fontosabb nekem ennél. Persze gondolhattam volna, hogy Ádám úgy fog reagálni, mint egy hisztis gyerek, aki nem kapja meg az áhított játékot. Azonnal elhordott mindennek, azt mondta nem vagyok jó semmire sem, mert nem tanulok, nincs munkám, és csak a Danira tudok támaszkodni. És természetesen jött a fenyegetőzés is, hogy lebuktat a Dani előtt és elmond neki mindent. Nem tagadom, nagyon pánikba estem, és nem igazán tudtam, mit tehetnék. Először arra gondoltam, megelőzöm Ádámot, és én üzenek először a Daninak, és elmondom neki, hogy beszéltem Ádámmal, és most fenyegetőzik, hogy hazugságokkal márt be nála. Ez csak egy gyors ötlet volt elkeseredésemben, de végül hamar letettem róla, mert nem voltam benne biztos, hogy ez segítene a helyzetemen. Végül nem tehettem mást beléptem Dani facebookjára, és letiltottam az Ádámot. Ezzel megakadályozhattam, hogy kapcsolatba lépjen vele, és egész jó megoldásnak tűnt. Dani nem nagyon fogja nézegetni a tiltólistáját, ha pedig mégis, akár azt is hiheti majd, hogy régen ő tiltotta le valamiért. És ha fel is oldja, addigra az Ádám számára már érdektelen lesz a történet.
Talán most egy számító dögnek tűnhetek, és tudjátok mit? Az is vagyok. De valamit szeretnék tisztázni. Nem azért csináltam ezt, hogy a saját irhámat mentsem, hanem azért mert rájöttem, hogy a Dani fontosabb nekem annál, minthogy ilyen jelentéktelen és semmitmondó dolgok miatt kockáztassam a kapcsolatunkat. Szeretem őt, és nagyon bánom, hogy mindig ilyen hibákat kell elkövetnem ahhoz, hogy rájöjjek erre.
Persze az egész után nagyon rosszul éreztem magam, szíven ütött, amiket az Ádám mondott, és úgy éreztem igaza van abban, hogy semmire sem vagyok jó, mert már nem járok iskolába, és munkám sincsen. Nem tudtam, hol kereshetnék egy kis vigasztalást, és megnyugtatást. Végül kénytelen voltam írni Gracenek, mert tudtam, hogy ő megérti ezeket az érzéseimet, hiszen ő is ebben a cipőben jár. És valóban így is volt. Nagyon jól estek a bíztató szavai, és egy kicsit rendbejött tőle a lelkem. Bár az Ádámmal történtek sokáig bántottak, egy kis nyugalomra leltem.
Ahogy lecsengett ez az egész, lassan elérkeztem az ünnepek. A karácsony elég hosszú, és némileg strapás is volt, de emellett nagyon kellemes.22-én a nagymamámhoz ugrottunk be ajándékozni, szerencsére ő csak egy utcára lakik innen. 23-án egész délután sütöttem, 24-én pedig itthon töltöttük a napot és a szentestét is. Nem igazán ajándékoztunk, mivel mindent, amire szükségünk volt, vagy szerettünk volna megvettük az előző napokban. 25-én két helyen is voltunk, először Szentpéterúrra mentünk, Dani családjához, aztán utána Zalaszentmihályra az apukájához. Hosszú nap volt, és elég későn értünk haza. Másnap korán keltünk, mentünk Pácsonyba, Ramónáékhoz. Sajnos a Bátyám nem jött el, amit nagyon sajnáltam, hiszen mindenki más ott volt. Gondolom egyrészt Szilva miatt nem akart jönni, másrészt meg mint mindig, nem is volt kedve a családhoz. Én ezt is megértem, de azért egy évben egyszer igazán kibírná.
A lényeg az, hogy mi jól éreztük magunkat. Együtt főztünk, és közben iszogattunk, a fiúk és a gyerekek pedig xbox-on játszottak. Este az ajándékozás is nagyon jó volt. Mindenki nagyon örült az ajándékoknak, és jó volt ezt látni. Ramóna kicsit meg is hatódott, amikor meglátta a naptárat, amit csináltunk, ez volt a legjobb az egész estében, én is küszködtem a könnyeimmel. A gyerekek pedig annyi szuper dolgot kaptak!
Másnap indultunk haza, akkor viszont már nem volt minden felhőtlen. Kicsit ki voltam a szilveszteri tervek miatt. Úgy volt, hogy Vivi is jön, de átgondolva a dolgot, már nem tűnt olyan jó ötletnek. főleg, hogy hétfőtől péntekig itt lett volna, nekem pedig nem sok kedvem volt egyedül pesztrálni, mikor a Dani már másodikán dolgozik. Na meg persze meghívtuk Dávidot is, és nem igazán tartottam jónak, hogy ott lesz a Vivi mikor mi iszunk, mert hiába nagy már, mégis csak egy gyerek, akire vigyázni kell. Végül elég nagy vita kerekedett a dologból, aztán egy napig szinte nem is szóltunk egymáshoz. Nagy nehezen megoldódott, és Vivi nem jött. Abban egyeztünk meg, hogy mához egy hétre jön, itt tölti a hétvégét és elmegyünk egy jót korcsolyázni :) Még mindig azt hiszem így a legjobb mindenkinek.
A szilveszter nagyon kellemesen telt, rendelésre csilis babot főztem (bár még mindig meg vagyok győződve róla, hogy nem ez a legjobb menü egy alkoholos partyra), volt sütemény, rágcsálni való, és természetesen pia :) Nem volt hatalmas buli, az nem a mi műfajunk, de iszonyatosan jó volt minden. Iszogattunk, ettünk, pókereztünk dartsoztunk, és beszélgettünk. Éjfélkor lementünk a ház melletti parkba egy üveg pezsgővel és műanyag poharakkal, és ott köszöntöttük az új évet. Utána körbe jártuk a környéket, és megnéztük a tűzijátékokat. Ekkor már nem voltunk éppen józanok, de nem is mondanám, hogy nagyon be voltunk rúgva. Épp csak annyit ittunk, hogy jól érezzük magunkat, de tisztában legyünk mindennel. A programból hagyomány szerint nem maradhatott ki, hogy kivesézzük Dávid szerelmi életét. Minden a lehető legjobban alakult. Egészen kettőig voltunk kinn a szabadban, nem is tudom hogyan bírtuk a hideget. Amíg lenn voltunk, úgy éreztem még üzennem kellene valakinek. Egy darabig próbáltam hessegetni a gondolatot, de mivel ő is gondolt rám karácsonykor, és érdeklődött felőlem, mégis írtam Ricsinek. Először csak a szokásos köszöntést küldtem el, de aztán mindenképp tudatom kellett vele még valamit. Ezt írtam: „Remélem tudod, hogy mindig fontos leszel nekem, barátként is, és örülök ha boldog vagy, nem számít kivel” Választ sajnos azóta sem kaptam, pedig nagyon várom. Valóban mindig nagyon fontos marad nekem Ricsi. Nem szerelemből, csak úgy, így egyszerűen. És ebben nincs semmi rossz. Van akit nem akarunk elfelejteni, akármi legyen, csak ennyi az egész.
2-kor aztán haza mentünk, és úgy döntöttünk filmet nézünk. Eléggé ki volt már merülve mindenki, szóval nem is csoda, hogy mind elaludtunk. Elsején pedig én személy szerint megküzdöttem a másnapossággal.
Dani már tegnap óta dolgozik. Nem valami jó megint egyedül, főleg, hogy az egészségem sem az igazi. A szívem folyton szorít, és gyakran fáj a bal oldalon a mellkasom, zsibbad a bal kezem. Igen tudom, orvoshoz kellene mennem. De még reménykedem egy kicsit, hogy mint mindig, most is elmúlik majd magától. Lehet, hogy csak a szilveszteri cigaretta fogyasztás, meg az alkohol az oka.
Egy valami foglalkoztat még. Eszti nem is jelentkezett az ünnepek alatt. Kicsit bánt, mert úgy gondoltam most tiszta lappal kezdünk, és azt hittem érdeklődni fog majd utánam. Bár talán csak visszakapom, amit én tettem. Mit mondhatnék, jogos lenne. :(