Új dimenziók
Éljen! Újra jelentkezem, ezúttal az új notebook-omról :D Iszonyatosan örülök neki, már olyan régóta vágytam rá. Imádom, csak még egy kicsit szoknom kell. Nehezen megy még a gépelés.Viszont ez egészen biztos, hogy teljesen új perspektívákat nyitott meg előttem. Ez az enyém, és senki előtt nem kell stikában írogtnom. Nem kell ügyelnem rá, hogy a jelszavak ne maradjanak láthatóak, és hogy az előzmények között ne legyen semmi kompromittáló. Nem tudom letagadni, mennyire felszabadult érzés. Az meg a másik oldala a dolognak, hogy ez végre hibátlanul működik, nem kell órákat várni, mire bekapcsol és lehet vele valamit kezdeni. Nagyon élvezem. :)
Ez a hét szokatlanul jól alakult eddig, ahhoz képest, hogy nem kezdődött felhőtlenül. Danival is minden a legnagyobb rendben van. A tegnap este is fenomenális volt, igazi tüzijáték, ha értitek mire gondolok :P Végre kicsit úgy éreztem, mintha még mindig a kapcsolat elején lennénk. A vasárnapot meg már elmondhatatlanul várom. Tudom, hogy már nem nagyon kell számítanom semmilyen ajándékra, mivel elvileg ez alkalomból kaptam a laptopot, de nem zavar, csak azt várom, hogy együtt legyünk egész nap, és csináljunk valami jót. Meg hogy egymással foglalkozzunk. Jó végre nem arra gondolni, hogy esetleg nem működnek a dogok, most úgy érzem minden rendben van. Igazából kezdem megérteni, hogy nagyban az én hozzáállásomon múlik ez az egész, mert én vagyok az, aki nem igazán lelkesedik. Talán meg kellene próbálnom pozitívabban szemlélni a helyzeteket, és nem stresszelni mindenen. Az rontja meg az egészet, folyton csak agyalok, és közben elfelejtek élni, és élvezni, ami van. Pedig annyi mindenem van, boldognak kéne lennem.... túk kelll lépnem saját magamon, egy másik dimenzióban próbálkozni.
Ham már más dimenziók, mostanában érdekesek az álmaim. Össze-vissza álmodok, olyasmiket, amikről nem tudom eldönteni honnan származnak. Ma éjjel például Ricsivel álmodtam, és ezt megint csak végképp nem tudom megmagyarázni. Nem is gondoltam rá mostanában, kezdem őt elfelejteni, mert úgy gondolom boldog, és én is az vagyok. Nem vágyakozom utána, és tessék... az álmaimban mégis előjön. A másik ami bár néha furcsa, mégis megmagyarázható, az az, amikor apukámmal álmodok. Persze rá most is sokat gondolok, de mégis furcsák ezek az álmok. Ő ott van benne, mintha élne, de végig tudom, hogy az nem a valóság, mert még álmomban is világos, hogy már nincsen. És ahogy beszél, az olyan, mintha olyamit akarna mondani, amit életében nem mondott, de tudnom kell. Megnyugtatóak ezek az álmok. Valóban olyanok, mintha vele beszéltem volna, és ettől sokszor jobban érzem magam :)
Mindent összevetve úgy érzem, minden a legjobban alakul. Már csak valami munkát kellene találnom... remélem az sem várat sokat magára.