nyááááááááááááááááááárrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr
Hát igen, nem mondanám, hogy gyakran jelentkezem, de talán nincs is sok értelme. Mi írhatnék az én unalmas életemről?
Az a helyzet, hogy most 1-2 hétig biztosan bébicsőszködnöm kell, mivel Dóra bárányhimlős, Atek nem nagyon akarja elkapni. Pedig jó lenne ha egyszerre le tudnák mindketten. Kicsit több mint egy hete volt a szülinapom is, ami egészen jól telt. Utána való hétvégén megünnepeltük Ramónáéknál. Grilleztünk, piálgattunk, másnap meg strandra mentünk.
Mostanában szinte minden hétvégét itt töltöttünk náluk, egy kicsit már fárasztó is volt. De legalább az elmúlt hétvégét pihenéssel tudtuk tölteni. Most meg aztán minden nap kelhetek negyed hatkor, hogy ide buszozzak és őrizzem napközben a gyerekeket. Túl sok foglalkozást nem igényelnek, mivel a Tv-n kívül nem sok minden köti le őket. Szóval nézik a meséket, közben meg legóznak, elvannak egymással. Sok dolgom nincs velük, ha felébrednek reggel, akkor kakaó, meg kaja, utána felöltöznek, aztán legközelebb ebédkör igényelnek kiemelt figyelmet :D Na de azért nem minden nap ilyen egyszerű. De én addig vagyok boldog, amíg ilyen jól megy minden.
Egy darabig így fogom tengetni a napokat, szóval nem ártott felkészülnöm egy kis olvasni valóval, mert amikor nincs más dogom, valamivel le kell kötnöm magamat is. Múlt héten elolvastam a Bridget Jones 3. részét, ami nem is volt rossz. Most viszon belevetettem magam a Trónok harca sorozat olvasásába, amit már nagyon nagyon vártam :D Imádom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hát jah, kb ez maradt nekem az egyetlen szórakozás. Igazából most jöttem rá, mennyire utálom a nyarat... Voltam több állásinterjún is, de persze mindenhol csak a szokásos: Vállalkozóként kellene dolgozni, egy olyan területen, amiről fogalmam sincs. És ráadásul mindezt irodai asszisztens állásként meghirdetve. A hirdetésben se cégnév, se foglalkozási terület... No comment. Ez a helyzet ebben az országban... Már nem igazán tudok mit hozzáfűzni. Csalódott vagyok. Szóval nincs elfoglaltságom, emellett pénzünk sem sok. Csak bámulom a képeket a Facebook-on, hogy mindenki nyaral, meg boldog, meg ide megy, meg oda megy... Arról nem beszélve h minden lány nádszál vékony, és csodálatos, én pedig egyiket sem mondhatom el magamról... Ilyenkor általában a maradék önbecsülésem is a porba hull, és csak kesergek magamban - mert ugye kimondani nincs sok értelme - hogy semmi sem jó.
Az meg aztán csak csepp a tengerben, hogy fiatal kis pipihusik próbálnak flörtölni a Danival, én meg nem érdeklek senkit. Bár erről tegnap hosszas eszmecserét folytattunk, és a Dani szerint csak én nem veszem észre hányan megfordunak utánam. Én úgy gondolom, biztosan észre venném,talán csak azért mondta,hogy ne érezzem magam rosszul... Nem tudom mit higgyek.Emelett még az is önostorozáshoz vezet, hogy hiába tornázom, alig eszem, de nam vagyok képes fogyni csak 5 kg-t. Szerintem ez azért nem olyan sok, mégsem megy akármit teszek... Hat évvel ezelőtt 10-12 kg-val voltam könnyebb és ez elkeserít. Bár a digitális mérleg még így is csak 54-et mutat, de az én magasságom melett nem vagyok ezzel elégedett. Rondának és semmirevalónak érzem magam, ez a lényeg.
Időközben a Ricsi is elveszett az éterben. Meg mondom őszintén nem is igazán értettem a szrorit, és persze ő sem nagyon igyekezett, hogy felvilágosítson. Szóval kb. fogalmam sincs mi van vele. Azt hiszem normális mértékben aggódom, ahhoz mérten, hogy évek óta nem nagyon álltam vele kapcsolatban, és talán már nem az az ember akit én ismertem... Nem is tudom, mit gondoljak az egészről...
Eszti is felhívott a születés napomon, azt hiszem a héten államvizsgázik. Drukkolok neki a távolból, és persze közben próbálok felkészülni lelkileg, hogy végre találkozzak vele. Még nem vagyok benne biztos, hogy ez bekövetkezik-e, és ha igen akkor mikor. Talán ez is csak a szorongásaim része, hogy szinte senkivel nem akarom tartani a kapcsoltot, de nem futhatok el mindig. Túl sokat parázom...
Hát kb ennyi nekem a nyár. Most is, és gondolom később sem lesz eseménydúsabb...