Nem a megfelelő nap
Ez a nap valahogy nem indult túl jól. Persze lehet, hogy csak a stressz miatt nem bírom. Szinte számolom a perceket, mert félek mi lesz ma, ha találkozok Ádámmal. Persze tegnap este még úgy gondoltam nem is lehetne jobb, hiszen Dani is csak bunkózott velem. Ki is akadtam rendesen, és egyből arra gondoltam, igazán nem kell, hogy bűntudatom legyen. Ma viszont... Valahogy nincs is kedvem semmihez, és tartok ez egésztől.
Abban szinte már biztos vagyok, hogy leginkább ma egész nap az ágyat kellene nyomnom, és nem csinálni semmit, nem törődni semmivel. De már nem akarok kifogásokat keresni.
Ilyenkor azt érzem legszívesebben csak felszívódnék, élni sem akarok, nem akarok itt lenni. Lehet hogy ezzel az egésszel megint kínos pillanatokat szerzek magamnak, és arra van a legkevésbé szükségem, tele van velük ugyanis a padlás.
Na meg folyamatosan azon agyalok, hogy nem is vagyok elég jó csaj. Azért nem esne rosszul tudni, vajon Ádám egyáltalán vonzónak talál-e, vagy csak éppen kapóra jövök neki? Könnyebb lenne, ha én el tudnám dönteni, hogy vonzódom-e hozzá. Mert azért ez sem mindig egyértelmű. Egyik pillanatban igen, a másikban inkább taszító az okodkodása, és a mentalitása. Azt sem tudom mit akarok.
Ez a szex téma meg... basszus, én nem vagyok oda ezért. Mostanában még a Danival sincs kedvem, nem hogy mással. Valahogy nem érzem, hogy szükségem lenne rá. Csókra, simogatásra, beszélgetésre, na arra igen, de nem a szexre... Ma meg aztán biztos nem.
Arról meg még nem is beszéltem a jövő hét péntek mennyire stresszel. Nem igazán vagyok oda a melóért amit ajánlottak, Nem bízom én nagyon ebben az OVB cégben. Legszivesebben lemondanám, de nem akarom, hogy mindenki azt higgye, hogy nem is akarok dolgozni. Akarok én, csak nem ott. Kínosan érzem magam emiatt is, és mostanában nincs is kinek beszélnem erről meg a gondjaimról. Az utóbbi időben nem úgy tűnt, mintha Danit érdekelné, ezért neki szinte már semmiről nem beszélek. De akkor kinek mondjam el? Nincs senki, még igazi barátaim se...