Kétségek...
Túl egy újabb nyomasztó reggelen (amilyen minden egyedül töltött hétköznap reggel) csak egy dolog motoszkál a fejemben. Ki vagyok én valójában? Hogyan minősít engem az, amit írok, és vajon érdekel-e egyáltalánl valakit a történetem? Egy ideje már eljutottam arra a szintere, hogy kimondom, egyszer híres író leszek. Ez a nagy álmom, hogy írjak, és az embereket érdekelje, amit írok. De itt vagyok 22 évesen, ülök az ágyon, és nem találom önmagamat. Lehet-e egy ilyen ember érdekes?
Példaképek... hát nem is tudom. Talán ha sikeres akarnék lenni manapság, olyannak kéne lennem, mint Oravecz Nóra, akit meg kell mondjam, nem igazán ismerek. Enikő ajánlotta nagy szeretettel a könyvét, de valahogy nekem nem fekszik. Gondoltam utána nézek kicsit, ki is ez nálam alig idősebb lány, de csak egy HVG cikkig jutottam, ami eléggé lehúzta őt. És valóban, én is csak egy jól felépített márkát látok, amit néhányan kultuszként tisztelnek, de köszönöm, nekem nem szimpatikus. Aztán ott van a Kínos cimű sorozatból Jenna Hamilton, a blogger lány. Vele szívesen azonosulok, de közben úgy érzem az én életem nem olyan érdekes, mint az övé, és már rég nem vagyok tizenéves, aki a gimis élményekrő írhat. Az, hogy a saját életemből merítsek ihletet néha nehéznek tűnik, még ha itt, egy teljesen ismeretlen blogon megy is. Hiába a sok érzelem,és megélt történet, néhány ezek közül talán még túl erősen folytogat ahhoz, hogy hitlesen átadhassam. Találjak ki egy egy fiktív, fantasy jellegű story-t, mint például Michael Ende Végtelen története? Valahogy az sem megy. Mintha minden történet csak félig születne meg bennem, és nem tartana sehová.
Talán kevés vagyok, és talán nem is kellene abba a lázálomba ringatnom magam, hogy valaha is író lesz belőlem. Addig biztosan nem, amíg meg nem találom a saját utamat, ami nem hasonlít senki máséra. Gyötrődöm... pedig lehet, hogy csak fel kellene vállalnom önmagamat, további keresgélés nélkül. Talán már kész vagyok rá, csak még nem fogtam fel?