Bűn és Vonzalom
Nem tagadhatom tovább, nagyon unom már a mostani életemet. A fiatalságomból hosszú éveket pazaroltam el a hosszú távú kapcsolatokra. Jó, persze nem bánom, mert jó volt minden. Most viszont úgy érzem szívesebben élném egy szingli életét. Ha lenne pénzem bérelni egy lakást egyedül, már nem gondolkodnék, oké, talán egy kicsit. De be kell valljam izgat a gondolat, milyen lenne dolgozó, önálló nőnek lenni, aki azt hoz haza akit akar, akkor amikor akar, és nem kellene ellenállni semmiféle vonzalomnak.
A jelenlegi kis szánalmas életembe kell egy kis izgalom. Ma már nem bírtam tovább magammal, üzentem Ádámnak… Hogy miért? Mert köztünk van valami, ami mindig lázba hoz. Nem tudok rá más szót használni, ez kémia… Már néhány röpke üzenetváltás után úgy érzem, ha itt lenne, bizony beleférne bármi :D Régen is mindig ezt éreztem, csak hát az a fránya bűntudat tartott vissza, pedig néha csak egy hajszálon múlott. És mily furcsa, hogy köztünk nem tart sokáig, hogy szóba kerüljön a „nosztalgia” ha értitek mire gondolok.
A vágy és a szerelem nem mindig jár együtt… Velünk az a helyzet, hogy sosem teljesült be a vágy, amit én éreztem (inkább csak a magam nevében beszélek) és így csak nő a vonzalmam. Na meg persze sokat hozzátesz a dologhoz, az itthoni unalom is. Vágyom az újra, és egész héten az járt az eszemben, hogy egy valaki kapható egy kis flörtre, vagy akár több mindenre is. Ádámmal ilyen szempontból nem nehéz, most sem kertelt sokat. Viszont nem lehet vele játszani, túl okos J Még nem döntöttem el, hogy ez imponáló-e vagy inkább ijesztő… De megdobogtatja a szívemet… Nem úgy mint egy szerelem, erről szó sincs, de ilyenkor úgy kellene, mint egy falat kenyér.
Talán egy szajha vagyok, aki más pasijával elégíti ki az izgalmak iránti vágyait, de élvezem! És most nem akarok megállni… Rossz akarok lenni, és vele az lehetek. Már csak a bűntudatot kell legyűrni, és átengedni magam az élvezeteknek…