Baráti szálak
Az embernek igenis szüksége van barátokra. Megtagadhatjuk az érzést, száműzhetjük magunkat a magányba... egy ideig. De aztán meg kell, hogy adjuk magunkat. Nem lehet örökké egyedül lenni. Mostanában megtapasztaltam a magányt, a kilátástalanságot, és bármennyire félek is kötődni, jól esik a baráti társaság. Kellemes néha érezni, hogy amit elveszettnek hittem, talán még megvan valahol, és akit/amit eddig nem engedtem közel magamhoz, most végérvényesen a szívembe fogadhatom. Talán nem kellene félnem annyira a csalódástól. Most változtatok, és hagyom, hogy aki a barátom akar lenni, az legyen. Régóta érzem már az összhangot kettőnk között, Grace és én bár előbb találkoztunk volna. Semmihez sem késő még, és úgyérzem szükségünk van egymásra. Én nagyon jól tudok hallgatni, és Gracnek most ez kell. Nekem pedig igazán nem jön rosszul a társaság. Igyekszem kinyitni az ajtót a lelkemen, hogy ne az ablakon kelljen bemásznia. Mindkettőnknek barátra van szüksége, és bennünk túl sok a közös ahhoz, hogy elmenjünk egymás mellett...