Holnap??? :O
-Mi a helyzet?
-Rég "beszéltünk" :)
-Nagyon rég :)
-Valamelyik nap ráérsz?
-A héten már nem.
-Jövő hét?
-Esetleg :) Talán szerda
-Tökéletes
Akár holnapot is mondhattam volna, de vajon fel vagyok én erre készülve? Rohadtul vágyom a kalandra, de elég jó vagyok én ehhez a kalandhoz? Egy beszari nyuszi vagyok, magamnak is csak bizonygatom, hogy képes vagyok figyelmen kivül hagyni a dolgok következményeit, és a bűntudatomat. De valóban menne? Úgy érzem, még néhány napot adnom kell magamnak, hogy ezt átgondoljam. A megfutamodás nem opció, nem akarom megbánni, hogy nem tettem meg valamit, csak mert féltem megtenni...
"Az egész csak fizikai vonzalom. Ami az emberrel egyszer történik meg az életben. Nem akarok kilencvenöt évesen az öregek otthonában azon sajnálkozni, hogy sosem volt egyéjszakás kalandom."
Meg aztán megér némi latolgatást az is, hogy tényleg szükségem van-e erre. Illetve jobban fogalmazva, erre van-e szükségem... Meg tudja adni egy egyéjszakás (vagy inkább egy délutános) kaland, azt amire vágyom? A testemet talán kielégítené, de mi lesz a lelkemmel? Ádám nem az a srác, aki után megéri epekedni, és várni hogy nagy volumenű érzelmekről beszéljen neked. Lehet, hogy megtenné, de kétszer is meg kellene gondolnom, melyik szavát higgyem el.
-Barátnőddel egyébként jól megvagytok?
-Hát nincs panaszra okunk
Oh shit!! Most komolyan? Hát erről beszéltem. Hogy frappáns legyek, ez nem lehetne több, csak szex és más semmi. Ettől a lelkem kicsit sem lesz jobban. Mondhatnám, hogy erre is megvan az emberem, de ő az, akit nehezemre esne bele keverni a kis érzelmi válságaimba... Meg hát ahol igazi érzelmek vannak az már teljesen más tészta... Most, itt eme bejegyzés szent színe előtt megfogadom, hogy Ricsit kihagyom ebből...
Az ember általában azért nem tartja a kapcsolatot valakivel, mert nem kedveli, vagy nem olyan fontos neki a másik. Ez a helyzet más... Én azért próbálom vele nem tartani a kapcsolatot mert Ő nagyon fontos, és a legjobbat akarom neki... Én pedig MOST MÉG nem vagyok az számára. De majd ennek is eljön az ideje...
-De ha félrelép az ember annak oka van
-Neked mi az indokod?
-Én már elmondtam, hogy most miért gondolkodok így. A te indokodra lennék kiváncsi.
-Mert nekem ez kezd kihűlni
-Ilyen hamar?Meg hát az előbb még azt mondtad nincs okotok panaszra.
-8 hónapja
-Az nem olyan sok. :) de gratulálok, jól bírod
-Ki tudja meddig
-Sosem javulsz meg. Nincs az a lány aki elérné. :)
-Hát olyan nincs XD
-Tudom :D
Ó hát persze, hogy tudom, de mégis úgy néz ki rávesz egy holnapi találkára. Most mondjátok meg, normális vagyok én? Kell ez nekem? :O Megint bele mászok valamibe, amibe nem kellene, de nem tehetek róla, hogy kellemesen beleborzongok. Csak attól tartok ez akár a virtualitás varázsa is lehet, és ha majd szemtől szemben kell éreznem valamit, nem lesz meg ez a bizsergés.
-Van kedved?
-Mihez? Találkozni mindenképp
-És csókolózni?
- :D Talán ahoz is
-Helyes :D
-Az ám! :)Akkor?
-Akkor hívlak majd, vagy írok